Ismer�s illatok csapt�k meg az orromat, olyanok amikre csak k�d�sen eml�kszem, m�gis tudtam, hogy nagyon er�sen bev�st�k magukat a fejembe. Kinyitom a szemem, �s igen. K�rh�zban vagyok. Anya hamar felriad a mocorg�somra.
- Zoe, j�l vagy? Minden rendben? K�rsz valamit?
- Nem k�sz�n�m, j�l vagyok. - �s kezd beugrani minden, a rajz verseny eredm�ny hirdet�se, hogy Lola nyert, a kivet�t�n a m�ve… A kivet�t�n a m�ve.. Igen eml�kszem, ez az utols� k�p ami megmaradt. Nem teljesen tiszta a k�p, de annyi bizonyos, hogy remekm�r�l besz�l�nk. Egy macska, nem l�tom pontosan milyen sz�nekkel �br�zolta, de l�tom, hogy szinte t�k�letes. De vajon emiatt �jultam el?
- Zoe, nagyon fura a tekinteted, ugye nem �rzed magad rosszul, nem fogsz megint el�julni? Biztos ne hozzak valamit?
- De anya, nagyon �hes vagyok!- v�gsz�k�nt a gyomrom is megkordult.
- Jajj, �n buta, h�t gondolhattam volna… Az orvosok is mondt�k, hogy az �jul�sod oka val�sz�n�leg, az hogy nem ett�l, nem jutott el�g energi�hoz a szervezeted. Eml�kszel? Amikor eb�delni k�sz�lt�nk ap�ddal, akkor j�tt�l haza. �s gondolj vissza, egyb�l felpattant, mikor kider�lt, hogy nem sok�ra kezd�dik a d�jkioszt�, teh�t semmit nem ett�l d�lben, s�t- anya elgondolkozik- reggel se! �gy nem csod�lkozom. Na, hozok neked valamit. - Pattant fel.
K�r�lbel�l k�t perc nem telt bele, anyu szab�lyosan rohant vissza a levesemmel, �s a r�ntott h�ssal. Ahogy �tadta a kezembe, neki estem, mintha k�t h�napja nem ettem volna. A levessel hamar v�geztem, szinte ittam. A r�ntott h�st meg, mint egy ragadoz�, �gy faltam. Soha nem ettem, m�g �gy. Persze gondolhattam volna, hogy ilyenkor l�p �rv�nybe Murphy-t�rv�nye, �s toppan be az eg�sz Bancroft csal�d, apa k�s�ret�vel.
- Kisl�nyom!- �lel meg apa. - Minden rendben van?
- Persze apu, h�t hogyne lenne… - mondtam kicsit ironikusan, fejemmel az idegenek fel� b�lintva, persze, ugy hogy �k maguk �szre ne vegy�k. Apa vette a jelet:
-Ja igen, a h�z el�tt futottam �ssze, az �pp hazatart� Bancraft csal�ddal, �s elmes�ltem nekik mi t�rt�nt, �s hogy lerobbant a kocsi, erre �k nagy lelk�en felaj�nlott�k, hogy elhoznak hozz�d. �s meg ragadn�m az alkalmat, hogy megk�sz�njem.
- Sz�zadj�ra…- neveti el mag�t Mr. Bancraft.- �k a fiaink, Nathaniel �s Jonathan.
Mindketten kedvesen mosolyogva biccentettek a fej�kkel, nem tudtam eld�nteni melyk�j�ket n�zzem, ugyanis teljesen k�l�nb�ztek, viszont mindketten irt� helyesek voltak. Bocs�nat most �gy visszagondolva az orruk teljesen egyforma volt, pont olyan, mint az anyjuk�. Megtudtam, hogy Jonathan pont egyid�s velem, valamint �vfolyamt�rsam is, ellent�tben Nathaniellel aki felettem j�r kett�vel. Mrs. Bancraft meg�g�rte, hogy s�t nekem s�tit, hogy hamarabb er�s�dj�n meg az immunrendszerem. Valamint t�bb felaj�nl�st is tett a gy�gyul�som �rdek�ben a Bancraft csal�d, de a legjobban m�gis csak az tetszett, mikor azt mondt�k, hogy m�t�l el�rel�thatatlan ideig Jonathannal fogok iskol�ba menni,  hogyha b�rmi baj lenne �tk�zben, � tudjon seg�teni, mert a ny�ron els�seg�ly kurzuson vett r�szt, �s k�k �ves karat�s.  Nem l�ttam rajta, hogy csal�dott lenne, s�t egyenesen boldogg� v�lt, azt hiszem. De neh�z elk�pzelni, hogy egy ilyen fi� fant�zi�j�t, egy olyan l�ny ind�tan� be, akit k�rh�z k�r�lm�nyek k�z�tt, feh�r k�rh�zi k�penyben, k�rh�zi falfeh�r arccal, k�rh�zi r�ntott h�st falva pillantott meg �let�ben el�sz�r. Ezek szerint, m�s, mint amilyennek gondoltam, mert t�ny �s val�, hogy a k�ls�mre nem kell panaszkodnom - de nem is dicsekszek, nem arr�l van sz� - viszont ahogy akkor kin�ztem, azt hittem, hogy �r�lhetek, ha k�sz�n majd a j�v�ben, �s nem tagadja le, hogy ismer. De mint mostan�ban oly sokszor, megint t�vedtem…